Ravatalozó, Dabas-Gyón
Alapvetés Ravatalozó; Kikötő, köztes tér ahol a ravatalon az útra kelő "hajója" áll. Körbeveszik a búcsúzók, és elhangzik az utolsó szó...
Koncepció Az építészeti szándék egy mai hangnemben megszólaló üzenet. Képviselni a kortárs formaképzést, tömegalakításban és anyaghasználatban. Egy metafora, mely egyben kifejezi a ma emberének kapcsolatát a földi léttel. Az emelkedő támfal a születés, a főtömeg az élet kiteljesedését, a toló fal pedig a mennyek kapuját szimbolizálja. A feltáruló belső tér a "kikötő", ahonnét a távozó utolsó útjára indul. A kék üveg triptichon, áttetsző „lélekmadár” motívuma a "túlpartot" sejteti.
A ravatalozó tér Átmeneti hely. Elől a kitárt földi tér, hátul az áttört falon a túlpart. A felülről beszűrődő fény - ami rávetül a ravatalra - a Teremtő jelenlétének szimbóluma.
Tömegképzés A földből kiinduló emelkedő támfal az épület - a ravatalozó helyiséget magába foglaló - fő tömegébe tart, és a tető alól induló tömör falban folytatódik, mely elfordulva az erdő felé elkezd lejteni és visszatér a felszín alá. Alfától, omegáig.
Funkció Szertartás és a temetői feladatok ellátására szolgáló helyiségek kialakítása. Vizes blokk a látogatók számára. A szertartás a ravatalozó térben történik, ahol a közelebbi hozzátartozók vannak. A toló fal elhúzásával a külső és a belső tér eggyé válik és a búcsúztatásban így lesz mindenki közvetlen résztvevő.
