Forgách-kastély, Szécsény

Forgách-kastély, Szécsény

Tervező:
Helye:
3170 Szécsény, XI. Ince pápa tér
Építés éve:
1760
Felújítás éve:
1977, 2005

 

A ma álló barokk épület elődjét, a várkastélyt, a Kacsics - nemzetségből származó Szécsényi Tamás, vagy fiai kezdték el építeni a XIV. század második harmadától, de említés csak a XV. század közepétől van róla. A vár a mezővároson belül, abba szervesen illeszkedve épül ki. Első említése 1456-ból már várnak nevezi, s később is hol várként, hol várkastélyként említik.
Az ábrázolások alapján a XVII. században már egy nagyméretű, négyszögletes épületegyüttes kerek, négy –és sokszögű tornyokkal, emeletes palotával. Feltételezhető, hogy járt benne Zsigmond király, de Hunyadi János, majd Mátyás király biztosan vendége volt. A mai kastély északnyugati rizalitja emeleti szintig azonos a várkastélynak az ábrázolásokon is látható robosztus tornyával.
A török háborúk nagy pusztításokat okoznak az épületben. Koháry István (1649-1731) ezredes 1690-től folyamatosan renováltatja a végvár külső falait, és a várkastély épületeit. 1692-ben a külső falakon történtek javítások. Több forrás szól a kurucokat kiverő császáriak rongálásairól is. 1717-ben három szobát, egy palotát (nagytermet) hoz rendbe. Az 1724-ben készített leltár már nyolc kisebb-nagyobb szobáról, két nagyteremről, a konyháról, sáfárházról, cselédházról, és a még álló kerek toronyról számol be. A leltár az ingóságokat is részletesen felsorolja, melyből kiderül, hogy a dúsgazdag katolikus főúr rendkívül puritán módon élt. A zálogjogon birtokló Kohárytól azonban a Forgách-család visszaváltja birtokait – valószínű, hogy a részletes leltár is ezért készült – és már ekkor építkezésbe kezd.

Forgách János nógrádi főispán (1690-1735) és felesége Cziráky Margit szerezte vissza a szécsényi uradalom nagy részét 1739-ig. 1753-ban azonban Forgách János két fia között birtokelosztás történt, emiatt a család két ágra szakadt: idősebb fia János (1724-1774) örökölte a gácsi uradalmat, még fiatalabbik fia Zsigmond (1728-1769) a szécsényit. A szécsényi kastély 1750-1760 közötti barokk átépítése így nagy valószínűséggel Zsigmondhoz köthető. A H alaprajzú, az ún. Grassalkovich - típusú épülethez az építőmester felhasználta a középkori várkastély még álló falait. A középen elhelyezkedő, baluszterekkel díszített lépcsőházból lent is, fent is egy-egy egymásba nyíló teremsor közelíthető meg. Az épület déli homlokzatán mindkét szinten folyosó fut végig. Az emeleti folyosó eredetileg nyitott loggia volt, s csak a XIX. században nyerte el mai formáját. E folyosókról fűtötték fűtőkamrákon keresztül a termekben álló egykori cserépkályhákat. Az eredetileg nyitott teraszos, korlátbábos kocsifelhajtó fölé a folyosók átépítésekor emelik a kiugró felépítményt. Az épület felújításáig az ablakok zsalugáteresek, a tetőzet fazsindelyes volt. A kastély előtti díszudvart kétoldalt árkádsor, és földszinti személyzeti épületek, kasznár-házak határolták (ma már csak egyikük áll). Forgách Zsigmondnak második fia József örökli, majd felvirágoztatja a szécsényi uradalmat. Forgách József (1756-1829) császári, királyi kamarás már ifjú korában nekilát a gazdálkodásnak. 1815-ben nagy úrbéri pere kezdődik a szécsényiek ellen. Visszaváltja a község területén elzálogosított földeket, s visszaszerezte a lakosság által jogtalanul elfoglalt belsőségeket is.
A kastélyt egykor északról többhektáros angolpark övezte, melynek létesítése a XIX. század elején szintén Forgách József érdeme volt. A parkban több ezer növényfaj mellett fácános-kert, dísz fasor, aranyhalas tó, műbarlang és rom, vízesés, kilátó volt összekötve hangulatos ösvényekkel, sétányokkal. Sajnos a kastély berendezésére vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésünkre. Forgách Józsefnek nejétől, Koháry Mária grófnőtől hét gyermeke született. Közülük Forgách Pál (1794-1854) feleségével, Lipthay Máriával örökölte meg az uradalmat.
Az egyre zsugorodó birtokot és a kastélyt azonban 1846-ban eladják Pulszky Ferencnek. A művészettörténész, régész, és politikus - államtitkári posztot tölt be, majd 1848-ban az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. A szabadságharc leverése után emigrációba kényszerül és e birtoka is a császári kincstár tulajdonába kerül, először kórház, majd szolgabírói és adóhivatal lett belőle. Csak az 1867-es kiegyezés után térhetett haza, s a kastély alaposan lepusztulva került ismét a család tulajdonába. A neves tudós a magyarországi régészeti kutatások egyik megszervezője, a hazai "múzeumügy" képviselője, sőt a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt 1869-1894 között.
A kastélyt Pulszky Ferenc fia, Dr. Pulszky Ágost (1846-1901) és neje, Figdor Hermina nyári lakként használta a századfordulóig. Ágost 1871-től kezdve élénk politikai szerepet játszott, mint szabadelvű párti és egy rövid ideig, mint mérsékelt ellenzéki országgyűlési képviselő. 1875-94 között a jogbölcselet és a nemzetközi jog tanára a budapesti egyetemen. A négy nyelven beszélő jogászdoktor 1894-1895 között a Wekerle - kabinetben Eötvös Loránd mellett vallás-és közoktatási államtitkár volt. Pulszkyék budapesti és szécsényi otthonának szalonja volt az a hely, ahol a külföld legkiválóbb politikusai és írói megfordultak. A Pulszky család a századforduló táján adja el Gross Jenő ügyvédnek, aki azonban inkább Budapesten tartózkodott. Tőle a háború alatt – 1943-ban - a tudományos körökben is elismert lepkekutató, báró Lipthay Béla veszi meg egymillió aranypengőért. A Lipthayak több birtokkal is rendelkeztek a megyében a XVI. századig. Nem volt idegen a család Szécsény községében sem, hiszen Lipthay István 1660-ban Szécsény várának helyettes kapitánya volt, Lipthay Mária pedig, mint fentebb láthattuk Forgách Pál felesége, s így a szécsényi kastély birtokosa volt.
Báró Lipthay Béla és felesége Odescalchi Eugénie hercegnő a Bánátban fekvő lovrini birtokukat elhagyva 1944 tavaszán végleg Szécsénybe költöztek. A kastély berendezését illetően Lipthay Béláné Odeschalchi Eugénie: "Egy hercegnő emlékezik" című művéből tájékozódhatunk. "Lakásunk nyolc szobából, két fürdőszobából, és két személyzeti szobából állt. Az ebédlő falán ott díszlett a sok gyönyörű porcelántál, a "kredenceken" a szebbnél szebb ezüst gyertyatartók és tálak. A két hosszú folyosó falán angol rézkarcok lógtak, és minden nagy kép fölött egy szarvasagancsot, a képek közé pedig őzagancsokat helyeztünk el. A falak mentén szép régi berakott szekrények, székek álltak, így az üres, rideg folyosóból egyszerre igazi kastélyhoz illő hely lett."
Mivel igen zavaros időszakban vásárolták meg az épületet, ez az idilli környezet nem tarthatott sokáig. Az emeleti szobákat előbb a magyar-, majd a német-és az orosz katonaság foglalta le. Sőt még kórházat és műtőtermet is berendeztek itt. A háború nagy károkat okozott - a szép üvegház is bombatalálat áldozata lett. A kastély pincéiben pedig közel háromszáz ember vészelte át a front megpróbáltatásait. A már előtte is felújításra szoruló épület anyagiak hiányában tovább pusztult. Az épület pincéjében gombatenyésztés folyt, majd tejüzem is működött.
A Lipthay család elkerülte ugyan az ötvenes évek durvább atrocitásait, de a kastélyba a Tanács lakókat telepített, a pincét pedig sajtüzem foglalta el. Végül a család az 1960-as évek végén jelképes összegért eladta a Magyar Államnak. Egyre nehezebbé váló anyagi helyzetük miatt több értékes bútort is eladtak az alakuló múzeum számára. Az előbb látott kastélyenteriőrben található ezek közül néhány míves bútordarab.
A műemlék helyreállítása először 1969 és 1977 között, a legutóbbi nagy rekonstrukció 2005 nyarán történt (Rainer Péter és Fülöpp Róbert tervezők vezetésével, melyért 2005 évi Hagyományos Homlokzat Nagydíj + Trilak díjban részesültek). Ebben a formájában látható ma is az épület és a kastélykert.

Forrás: www.nogradi-muzeumok.hu